Keresési találatok a technikai leírásokban

Akkumulátoros elektromos jármű (Battery Electric Vehicle, BEV)

Az akkumulátoros elektromos járművek táborába azon közlekedési eszközöket soroljuk, melyek energiaellátásáról beépített, nagy teljesítményű akkumulátor, hajtásáról pedig villanymotor gondoskodik. A telep egyebek mellett közműhálózatról (pl. konnektor) vagy megújuló energiaforrásból származó árammal (pl. napelem, szélerőmű stb.) tölthető, belső égésű motor nincs a járműben.

Külső áramforrásról is tölthető, hibrid hajtásláncra épülő, elektromos jármű (Plug-in Hybrid Electric Vehicle, PHEV)

Ez a konstrukció a belső égésű és a villanymotorral felszerelt járművek előnyeit ötvözi, tehát benzin/gázolaj és elektromos áram egyaránt szolgálhat energiaforrásként. Utóbbit a beépített akkumulátorból nyeri a rendszer, amelynek töltéséről elsősorban a belső égésű motor, illetve az energia-visszanyerő fékrendszer gondoskodik, de akár külső áramforráshoz is csatlakoztatható – ez utóbbira utal a plug-in, azaz dugd be (a konnektorba) kifejezés.

Elektromos jármű (Electric Vehicle, EV)

Minden olyan közlekedési eszközt, amely elektromos üzemmódra (is) képes, EV (ti. Electric Vehicle), azaz elektromos jármű jelzővel illethetünk. BEV-ek, HEV-ek, PHEV-ek, REx-ek is ide sorolhatóak.

Hatótávnövelt elektromos jármű (Range-extended EV, REx)

Bizonyos modelleknél az elektromos hajtáslánchoz, illetve az akkumulátorhoz úgynevezett hatótávolság-növelő (ti. range extender, azaz REx) belső égésű motort társítanak. Ha a fő energiaforrásként szolgáló akkumulátor merülni kezd, és a tulajdonosnak nincs lehetősége külső áramforráshoz csatlakoztatnia, a generátorral felszerelt REx-motor és a hozzá kapcsolt áramfejlesztő (köznyelven: generátor) működésbe lép, és feltölti a telepet.

Teljesen hibrid vagy öntöltő hibrid (Full hybrid, self-charging hybrid)

Ezeket a modelleket fosszilis energiahordozó táplálja, de! Adott egy – akkumulátoros elektromos járművekénél (pl. BEV) jóval kisebb – akkumulátor, ezt tölti lassításkor a belső égésű motor nagy teljesítményű generátora is. A nagy teljesítményt igénylő helyzetekben (pl. előzés, emelkedő, gyorsítás stb.) egy – főtengelyhez vagy közvetlenül a kerekekhez – kapcsolódó villanymotort hajt meg – jellemzően rövid ideig – ez az akkumulátor, tehát dinamikusabbá teszi a járművet. Bizonyos modelleknél teljesen elektromos üzemre is képes a rendszer, de csak pár kilométeren át képes károsanyag-kibocsátás nélkül közlekedni.

Lágy hibrid vagy enyhe hibrid (Mild hybrid)

A lágy, esetenként enyhe hibridként aposztrofált közlekedési eszközöknél a villanymotor kizárólag a belső égésű erőforrás segédjeként tesz szolgálatot, tisztán elektromos üzemmódra nem képes az autó.

Üzemanyagcellás jármű (Fuel cell electric vehicle, FCEV)

Az FCEV rövidítés azon modellekre utal, melyeknél úgynevezett üzemanyagcellában történik az áramtermelő folyamat. Ezekben hidrogéngáz oxidációja zajlik le, tehát víz, egyszersmind elektromosság keletkezik. A felszabaduló energiát természetesen az autó hajtására fordítják a gyártók.

Type 1 töltővezeték elektromos autókhoz

A J-csatlakozóként (ti. J plug, ejtsd: dzséjplág) is emlegetett, SAE J1772, illetve IEC 62196 számozású csatlakozót a fogyasztók főként Type 1 konnektornak hívják. Az öttűs, egy fázisú áramhoz szánt konstrukciót elsősorban az Egyesült Államokban forgalmazott ázsiai és hazai gyártású modelleknél alkalmazzák előszeretettel, így például a GM, a Mitsubishi és a Nissan vásárlóinak lehet ismerős. Az elektromos járművek fejlődésével párhuzamosan a Type 1 lassacskán háttérbe szorul, helyét a Type 2 veszi át.

Hűtőfolyadék-szivattyú (köznyelven: vízpumpa)

A benzines és a dízel motorokban üzemanyag ég el, ilyenformán jelentős hő keletkezik. Hogy az erőforrás ne hevüljön túl, a mérnökök hűtőrendszert építenek köré, amiben fagyálló, glikolbázisú hűtőfolyadék, köznyelven hűtővíz kering. Ez az anyag a motorban kialakított járatokon (folyadéktér, folyadékköpeny, hűtőköpeny) áthaladva elvonja a hőt, majd az autó elejére helyezett, menetszél és elektromos ventilátor által hűtött radiátorba (hűtőradiátor) áramolva leadja azt. Ezt követően, immáron lehűlve visszatér a motorba, hogy ismét elvonja a hőt, s gátját állja a túlmelegedésnek. Nos, ezt hűtőfolyadékot keringteti körbe-körbe a motor oldalára szerelt „vízpumpa”, ami nem más, mint egy lapátkerék. Forgását az esetek döntő többségében szíjjal oldják meg, tehát van egy szíjtárcsa a főtengelyen, egy pedig a magán a vízpumpán és a kettőt szíj köti össze. Ez a szíj sok modellnél mást is hajt (például a szelepek mozgatásáért felelős vezérműtengelyt), ilyenkor a vízpumpa csereperiódusa általában megegyezik a másik egységével. A vízpumpát általában 80-100 ezer kilométerenként kell cserélni, de mindig a gyári által kiadott üzemeltetési és karbantartási útmutató előírása szerint érdemes eljárnia a tulajdonosoknak.

Kerék (köznyelven: felni, lemezfelni, alufelni, könnyűfém felni, papucs)

A kereket mindenki ismeri, azt azonban csak kevesen tudják, hogy az autók (személygépkocsik) kerekeinek milyen tulajdonságai vannak. A hagyományos acélfelni (lemezfelni) két részből áll. Van a függőleges, oldalról látszó, köralakú rész, amin a kerékcsavarok furatai, illetve a fék hőleadását elősegítő nyílások vannak, ez a keréktárcsa, és van a tárcsát körülölelő, széles karika, amire a gumit (abroncsot, köpenyt) szerelik, ez az úgynevezett ráf. Figyelem, a dísztárcsa és a keréktárcsa nem ugyanaz – dísztárcsa egy műanyag vagy fém takaróidom, amit a kerékre (keréktárcsára) pattintanak fel, hogy szebb legyen, illetve hogy védve legyen a külső behatásoktól. A klasszikus acélfelni helyett bevett szokás alufelnit szerelni a kocsira. Ez az elnevezés megtévesztő lehet, mert nem tiszta alumíniumból készülnek a kerekek, hanem különféle alumíniumötvözetekből (angolul alloy), hogy jobban bírják a strapát. Ezért aztán a könnyűfém kerék vagy könnyűfémkerék-garnitúra szerencsésebb szóhasználat, az előnyökről pedig az érdemes tudni, hogy a könnyűfém felnik túlnyomó többségükben egy részből állnak, nem rozsdásodnak és könnyebbek, mint az acélfelnik, viszont sérülékenyebbek. Bárhogy is, a kerekeknél általában a kerékátmérő a legfontosabb információ. A „15-ös felni” azt jelenti, hogy a kerék – gumiabroncs nélküli – átmérője 15 col, azaz 15 hüvelyk vagy 15 inch, átszámítva 38,1 cm. Ugyanez a helyzet egyéb méreteknél is. Ha a szerelő azt mondja, hogy „kéne egy garnitúra 16-os téli gumi”, akkor 16 colos, azaz 16 hüvelykes vagy 16 inches, átszámítva 40,64 cm átmérőjű kerékre gondol. Ez azért fontos, hogy a kerék igazodjon az autó méreteihez. Ha kisebb a gyárinál, a kocsi túl közel kerül a talajhoz, ha nagyobb, nem fér be a kerék a helyére, tehát hozzáér a karosszériához. Emellett van a keréknek (felninek) szélessége, amit ugyancsak colban (hüvelykben, inchben) közöl a gyártó, és azt határozza meg, hogy milyen széles gumiabroncs szerelhető fel a kerékre és van úgynevezett „ET-szám”, azaz „Einpress Tiefe” (magyarul benyomási mélység vagy bepréselési mélység), ami azt mutatja, hogy „milyen mélyen nyúlik be a felni a kocsi alá”. Ez az érték kerék- és autótípusonként, illetve márkánként eltérő lehet, és nagyon figyelni kell rá, mert ha túl mélyre nyúlik be a kerék, illetve a gumi, hozzáérthet a futóműhöz, a karosszériához stb. Ezt szakszerűen úgy írjuk le egyébként, hogy az ET-szám azt a távolságot adja meg milliméterben, ami a felni felfogatási pontja (a kerékagy és a keréktárcsa találkozása) és a felni függőleges középsíkja között mérhető. Az autótuning és a hatalmas papucsok megszállottjainak érdemes tudnia, hogy ha a kerék méretei eltérnek a gyáritól, teljesen más irányból és más mértékben érik az erőhatások a futómű-alkatrészeket, tehát jelentősen nő a gumiágyazások (szilentblokkok), gömbfejek, bekötési pontok, csapágyak, stabilizátorrudak, lengőkarok, kormányösszekötők terhelése (gyorsan tönkre mennek), és az autó úttartása is számottevően romlik. A futómű-geometria a járműtervezés egyik legkényesebb pontja, nem érdemes ész nélkül változtatni rajta! Egy jól elhelyezett, ideális méretű, ámde kicsit, vékony kerék sok esetben jobb tapadást nyújthat, mint egy 20 colos „görgő”, ha az nem illik a kocsira. Mi romolhat el egy keréken? Alakváltozás, deformálódás, sérülés Hiba oka: A kerék, illetve valamelyik alkatrész már nem gyári formájú. Pl. tojásalakú a ráf, horpadt, megvetemedett a keréktárcsa, sérült a felni pereme. Hiba következménye: Ráz a kerék és ráz a kormány (mindig vagy csak bizonyos sebességtartományokban). Ez a rezgés idővel a többi alkatrészt is tönkre teszi, jobb mihamarabb javítani a felnit. Figyelem! A gumiabroncs hibája (pl. belső kordszálszakadása) ugyancsak okozhat rázkódást, első lépésben tehát az abroncsokat vizsgáljuk meg! Megoldás: Felni cseréje vagy javíttatása. A deformálódott kereket „görgőzni” szokták, ami annyit jelent, hogy addig egyengeti egy körbe-körbe járó görgő a ráfot, amíg újra tökéletesen köralakú lesz. A padkázott alufelni, könnyűfém kerék javítása úgy történik, hogy a sérült, hiányzó részre fémet púpot visznek (hegesztenek) fel, amit aztán addig csiszolnak, amíg felső síkja egy vonalban lesz a körülötte található, eredeti felülettel. Ezt követően újrafestik a kereket, hogy ne látszon a javítás.