A Járműszótár.hu angol-magyar járműipari szakszótár találata a(z) hajt keresésre.

Keresési találatok a technikai leírásokban

Akkumulátoros elektromos jármű (Battery Electric Vehicle, BEV)

Az akkumulátoros elektromos járművek táborába azon közlekedési eszközöket soroljuk, melyek energiaellátásáról beépített, nagy teljesítményű akkumulátor, hajtásáról pedig villanymotor gondoskodik. A telep egyebek mellett közműhálózatról (pl. konnektor) vagy megújuló energiaforrásból származó árammal (pl. napelem, szélerőmű stb.) tölthető, belső égésű motor nincs a járműben.

Külső áramforrásról is tölthető, hibrid hajtásláncra épülő, elektromos jármű (Plug-in Hybrid Electric Vehicle, PHEV)

Ez a konstrukció a belső égésű és a villanymotorral felszerelt járművek előnyeit ötvözi, tehát benzin/gázolaj és elektromos áram egyaránt szolgálhat energiaforrásként. Utóbbit a beépített akkumulátorból nyeri a rendszer, amelynek töltéséről elsősorban a belső égésű motor, illetve az energia-visszanyerő fékrendszer gondoskodik, de akár külső áramforráshoz is csatlakoztatható – ez utóbbira utal a plug-in, azaz dugd be (a konnektorba) kifejezés.

Külső áramforrásról tölthető jármű (Plug-in Hybrid Vehicle, PiV)

Ez tulajdonképpen egy összefoglaló kategória, amibe minden olyan elektromos energiával (is) hajtott jármű bele tartozik (pl. BEV, PHEV), amelynek akkumulátora külső áramforrásról, például konnektorról tölthető.

Hatótávnövelt elektromos jármű (Range-extended EV, REx)

Bizonyos modelleknél az elektromos hajtáslánchoz, illetve az akkumulátorhoz úgynevezett hatótávolság-növelő (ti. range extender, azaz REx) belső égésű motort társítanak. Ha a fő energiaforrásként szolgáló akkumulátor merülni kezd, és a tulajdonosnak nincs lehetősége külső áramforráshoz csatlakoztatnia, a generátorral felszerelt REx-motor és a hozzá kapcsolt áramfejlesztő (köznyelven: generátor) működésbe lép, és feltölti a telepet.

Hibrid autó (Hibrid, hybrid vagy HEV)

Ez a gyűjtőnév minden olyan elektromos energiával (is) hajtott járműre ráaggatható, amibe belső égésű és villanymotort egyaránt beépítettek. Létezik teljesen hibrid (angolul: full hibrid, más néven öntöltő hibrid), lágy hibrid (angolul: mild hybrid) és külső áramforrásról tölthető hibrid (angolul: plug-in hybrid) is.

Teljesen hibrid vagy öntöltő hibrid (Full hybrid, self-charging hybrid)

Ezeket a modelleket fosszilis energiahordozó táplálja, de! Adott egy – akkumulátoros elektromos járművekénél (pl. BEV) jóval kisebb – akkumulátor, ezt tölti lassításkor a belső égésű motor nagy teljesítményű generátora is. A nagy teljesítményt igénylő helyzetekben (pl. előzés, emelkedő, gyorsítás stb.) egy – főtengelyhez vagy közvetlenül a kerekekhez – kapcsolódó villanymotort hajt meg – jellemzően rövid ideig – ez az akkumulátor, tehát dinamikusabbá teszi a járművet. Bizonyos modelleknél teljesen elektromos üzemre is képes a rendszer, de csak pár kilométeren át képes károsanyag-kibocsátás nélkül közlekedni.

Üzemanyagcellás jármű (Fuel cell electric vehicle, FCEV)

Az FCEV rövidítés azon modellekre utal, melyeknél úgynevezett üzemanyagcellában történik az áramtermelő folyamat. Ezekben hidrogéngáz oxidációja zajlik le, tehát víz, egyszersmind elektromosság keletkezik. A felszabaduló energiát természetesen az autó hajtására fordítják a gyártók.

Alternatív üzemanyaggal hajtott jármű (Alternative fuel vehicle, AFV)

Tulajdonképpen minden jármű ide sorolható, melynek hajtásához nem (csak) benzin vagy gázolaj szolgáltatja a hajtóerőt. A HEV-ek, PHEV-ek, EV-k és FCEV-k éppúgy e szegmensbe tartoznak, mint a napelemes, nukleáris, gázos (pl. LPG, CNG), sűrített levegős, faelgázosítós, nitrogénes stb. konstrukciók.

Hűtőfolyadék-szivattyú (köznyelven: vízpumpa)

A benzines és a dízel motorokban üzemanyag ég el, ilyenformán jelentős hő keletkezik. Hogy az erőforrás ne hevüljön túl, a mérnökök hűtőrendszert építenek köré, amiben fagyálló, glikolbázisú hűtőfolyadék, köznyelven hűtővíz kering. Ez az anyag a motorban kialakított járatokon (folyadéktér, folyadékköpeny, hűtőköpeny) áthaladva elvonja a hőt, majd az autó elejére helyezett, menetszél és elektromos ventilátor által hűtött radiátorba (hűtőradiátor) áramolva leadja azt. Ezt követően, immáron lehűlve visszatér a motorba, hogy ismét elvonja a hőt, s gátját állja a túlmelegedésnek. Nos, ezt hűtőfolyadékot keringteti körbe-körbe a motor oldalára szerelt „vízpumpa”, ami nem más, mint egy lapátkerék. Forgását az esetek döntő többségében szíjjal oldják meg, tehát van egy szíjtárcsa a főtengelyen, egy pedig a magán a vízpumpán és a kettőt szíj köti össze. Ez a szíj sok modellnél mást is hajt (például a szelepek mozgatásáért felelős vezérműtengelyt), ilyenkor a vízpumpa csereperiódusa általában megegyezik a másik egységével. A vízpumpát általában 80-100 ezer kilométerenként kell cserélni, de mindig a gyári által kiadott üzemeltetési és karbantartási útmutató előírása szerint érdemes eljárnia a tulajdonosoknak.

Féktárcsa

Az autó lassítása, illetve megállítása korántsem egyszerű feladat, hiszen nagy sebességgel haladó, nagy tömegű tárgy mozgási energiáját kell csökkenteni. Bár a fékrendszerek rendkívül nagyot fejlődtek a szekér feltalálása óta, az alapelv nem változott: súrlódással kényszerítjük megállásra a járművet. Régen nemes egyszerűséggel – bőrrel burkolt – fadarabot feszítettek neki a keréknek, hogy lelassítsák azt, de a nagy kopás miatt idővel úgy határoztak, hogy nem közvetlenül a keréknek nyomják neki a „fékezőelemet”, hanem egy kerékhez rögzített, azzal együtt forgó felületnek. Ez lett a néhány típusnál ma is alkalmazott, főzőláboshoz hasonló fékdob, aminek a belsejében két félköralakú, dobhoz igazodó formájú súrlódólap, hivatalos néven fékpofa található. Nos, lassításkor a ezeket préseli neki a rendszer a lábos, azaz a dob falának. A súrlódás hatására a mozgási energia hővé alakult át, a kerék forgási sebessége pedig egyre csökken. Igen ám, de a dobfék nagy fékezéseknél gyorsan túlmelegszik, a fékpofák cseréje is bonyolult, ezért inkább nyitott rendszerre, szaknyelven tárcsafékre tértek át. Működése roppant egyszerű: a kerékhez rögzítenek egy kerékkel együtt forgó tárcsát, és ennek nyomják neki – a féknyergek dugattyúi – két oldalról a fékezőelemeket, nevezetesen a fékbetéteket. Miként a dobfék esetében, itt is a súrlódás okozza a lassulást: a mozgási energia hővé alakul, az autó pedig lelassul. Működés közben a féktárcsa és a fékbetétpár is kopik, ezért időnként cserélni kell őket. Hogy mikor, az a használat módján és az alkatrészek minőségén múlik. Normális igénybevételnél egy gyenge betét 4-6 ezer, egy minőségi akár 25-50 ezer kilométert is kibír, míg a tárcsáknál 20-100 ezer kilométer közötti futásteljesítmény jellemző. Az élettartamot az is befolyásolja, hogy milyen tárcsához milyen betétet társítunk, ezért mindig vegyük figyelembe a gyártó ajánlását. Féktárcsavásárlásnál vegyük figyelembe, hogy a féktárcsák az esetek döntő többségében típusspecifikusak, azaz jellemzően minden modellhez, típushoz másféle illik. A legfőbb jellemző a féktárcsaátmérő, ez határozza meg, hogy mekkora maga a tárcsa, ilyenformán a súrlódófelület nagyságát is. Se kisebb, se nagyobb nem lehet a gyárilag felszereltnél, mert nem illik a környező alkatrészekhez. Például máshol vannak a felfogatási pontok, nem fér be a féknyereg és a kerék alá, nem illik a fékbetétekhez stb. Szintén fontos tényező a féktárcsa vastagsága. Ennek is meg kell felelnie a gyári értéknek, különben a tárcsa nem fér be a helyére. A használat során a féktárcsa kopik, tehát egyre vékonyabbá válik, így időnként cserélni kell. Ha nem tesszük meg, megreped vagy eltörik, ami azzal jár, hogy blokkol a kerék és/vagy teljesen hatástalanná válik a fékrendszer. Ez szinte mindig balesethez vezet, ezért a féktárcsa rendszeres ellenőrzése és cseréje elengedhetetlen – soha ne feledkezzen meg róla! A féktárcsa nem csak a kopás miatt szorulhat cserére, alakváltozása, deformálódása, hullámossá válása ugyancsak problémát okozhat. Ezt leggyakrabban a túlmelegedésre vezethető vissza: hosszú terhelésnél (lejtőn lefelé) vagy erős fékezésnél (például autópálya-lehajtó előtt) úgy felforrósodhat, hogy megvetemedik, és a hűlést követően sem nyeri vissza eredeti alakját. Ilyenkor fékezésnél a fékpedálon, a kormányon és magán az autón rezgés, rázkódás érezheti, ami természetesen a többi alkatrész elhasználódását is felgyorsítja. A drágább, minőségibb féktárcsáknál erre kisebb az esély, de ezeknél sem kizárt a hullámosodás. Biztos megoldás nincs, egyedül a gyári (OE), eredeti féktárcsákban bízhatunk, de ezek sokszor négyszer-ötször többe kerülnek, mint a jó minőségű utángyártott darabok. Figyelem! Hallottunk már „horrorsztorikat”, mikor szervizek, márkaszervizek (!) gyári féktárcsa árát számolták fel a tulajdonosnak, holott utángyártott féktárcsát szereltek be, ezért mindig bizonyosodjanak meg róla, hogy eredeti alkatrészeket kapnak. Végül, de nem utolsó sorban tudjanak róla, hogy léteznek tömör és hűtött féktárcsák. Utóbbiakat belső szellőzőjáratokkal és sok esetben keresztirányú szellőzőfuratokkal látják el, hogy gyorsabb legyen a hőleadás. A féktárcsák általában nagy szakítószilárdságú acélötvözetből készülnek, de sport- és versenyautóknál szénszálas és kerámiatárcsákat is használnak a mérnökök. Mi romolhat el a féktárcsán? Féktárcsa-kopás, -elhasználódás Hiba oka: A féktárcsa vastagsága nem éri el a gyártó által előírt minimális mértéket. Hiba következménye: A féktárcsa hajlamosabb a törésre, repedésre és hullámosodásra, továbbá csökkenthet a fékteljesítmény. Megoldás: Féktárcsa cseréje. Féktárcsa-hullámosodás, -alakváltozás, -deformálódás Hiba oka: A féktárcsa már nem gyári formájú. Pl. megvetemedett, hullámos. Hiba következménye: Fékezésnél ráz a kerék és a fékpedál, valamint a kormány. Ez a rezgés idővel a többi alkatrészt is tönkre teszi, jobb mihamarabb javítani vagy cserélni a féktárcsát. Figyelem! A gumiabroncs hibája (pl. belső kordszálszakadása) és a felni alakváltozása is okozhat rázkódást, első lépésben tehát a kereket és az abroncsokat vizsgáljuk meg! Megoldás: Féktárcsa cseréje vagy javítása. A deformálódott féktárcsát „felszabályoztatni” szokták, ami annyit jelent, hogy addig marják, illetve csiszolják a körbe-körbe forgó féktárcsát, amíg újra tökéletesen sík lesz.